Elég korán, már i. e. 11 000-ben létezett a területen „fejlett” kultúra. Időszámítás kezdetekor már használtak a területen mezőgazdasági szerszámokat, melyekből ma néhány Santa Cruz városban a Piadra Múzeumban látható.1480-ban vált a mai Argentína területe az Inka Birodalom részévé. Akkoriban Collasuyu-nak hívták ezt a területet. Az 1500-as évek elején érkeztek ide az európai felfedezők. 1580-ban vált a terület Spanyolország gyarmatává, és egyben a perui alkirályság részévé. 1776-ban hozták létre a Ríó de la Plata Alkirályságot. Folyamatos volt a spanyol bevándorlás a területre, leszármazottjaikat kreoloknak (criollos) nevezik. Ma is jelentős még a fekete bőrűek aránya, akik a behurcolt rabszolgák leszármazottjai. 1806-ban és 1807-ben az angolok megtámadták a gyarmatot, de ezt sikeresen visszaverték. Függetlenségi mozgalmak 1810-ben indultak, amikor a gyarmati lakosság értesült arról, hogy Spanyolország döntő vereséget szenvedett Napóleon hadaitól. VII. Ferdinánd spanyol királyt megfosztották trónjától. Ennek hatására létrehozták az Első Kormányzó Juntát. A függetlenséget végül 1816. július 9-én kiáltották ki Tucumánban. Két katonai vezető, az argentin San Martin és a venezuelai Simon Bolivár szabadította fel szinte az egész Latin-Amerikát a gyarmati elnyomás alól. A függetlenséggel Argentína nem sokat tudott kezdeni. Politikailag két táborra oszlott az ország, a liberálisokra és a konzervatívokra. Az alkotmányt 1853-ban fel is függesztették. 1880-as éveket követően kezdődött a sivatag meghódítása, mely során a maradék indián népeket is beolvasztották az ország életébe. Ezt követően számos külföldi beruházás érkezett Argentínába, így virágzott a gazdaság. 1880 és 1916 között a világ tíz leggazdagabb országa közt tartották számon. 1916-ig a konzervatívok irányították az országot, majd a hatalmukat a radikálisok megdöntötték, és létrehozták az első szabadon választott kormányt. 1929-ben puccsot követően katonai vezetés vette kezdetét. 1946-ban Juan Domingo Perón vette át a hatalmat, aki a munkásosztályra támaszkodott. Őt a Felszabadító Forradalom keretében távolították el, és száműzték Spanyolországba. 1950-1970 között a gyenge katonai és a gyenge polgári vezetés váltotta egymást. A népesség nagy része a peróni időket kívánták vissza, így őt visszahívva 1973-ban ismét elnökké választották. 1974-ben meghalt, helyét felesége, Isabel Perón vette át. Egy katonai puccs 1976. március 24-én őt is eltávolította a vezetésből. Ezt követően a Nemzeti Újjászervezési Folyamatnak nevezett politika vette kezdetét. A katonai vezetés elnyomta az ellenzéket, illegális eszközökkel tüntetett el nem kívánatos embereket. Az argentin titkosszolgálat együttműködött a többi dél-amerikai országéval és a a CIA-val. A piszkos háborúhoz a katonai vezetők nagy részét az USA az úgynevezett School of the Americas-ban képezte ki, ilyen volt pl.: Leopoldo Galtieri és Roberto Viola argentin diktátorok. Ebben az időszakban teljesen eladósodott az ország, így az gazdaságilag a hitelezők kezébe került. A vezetés meggyengüléséhez vezetett még a népesség fokozódó elégedetlensége, valamint az 1982-ben elszenvedett vereség a britektől a Falkland-háborúban. Ezt követően ismét demokrácia vette kezdetét Argentínában. A hatalmat csak feltétellel adták át a katonai vezetők. Raúl Alfonsín irányította az országot, aki bíróság elé állíttatta a katonai rendszer bűnöseit. Törekedett arra is, hogy az ország kilábaljon a rossz gazdasági helyzetből, de ezt nem tudta teljesíteni, így megfosztották hivatalától. 1990-ben hiperinfláció kezdődött, aminek megállítása érdekében Carlos Menem elnök a pesot a dollárhoz kötötte. Ezen kívül reformokat vezetett be, amikkel stabilizálódott a gazdaság. Az ország adóságait nem tudta csökkenteni, sőt ezek növekedtek is. 1998-ban nagy gazdasági visszaesés következett. Ezért heves utcai zavargások törtek ki, aminek igen sok halálos áldozata volt. Ennek eredményeként az elnök lemondott. A nép bizalma megingott a politikusai iránt. Ezt követő rövid időszak alatt rengeteg ember megfordult az elnöki székben. 2002. január 2-án Eduardo Duhaltét választották Argentína ideiglenes elnökének. Ő megszüntette a peso dollárhoz kötését. Importhelyettesítő és export orientált gazdaságpolitikába folytatott, így Argentína kezdett talpra állni. Kirchner elnöksége alatt csökkentek az adósságok is. 2007-ben felesége indult a választásokon, és nyert. Ezzel ő Argentína első elnöknője.