Dominikai Köztársaságban a vásárlás sohasem rutinfeladat, inkább izgalmas kaland. A colmadokban a felhalmozott sütemények, cigaretták és újságok mellett a poros fapadlón olyan soha nem látott gyümölcsöket is lehet kapni, mint a chinola vagy a yukka. Könnyen előfordulhat az is, hogy valami házi készítésű kókusz süteményt már pár pesoért hozzávágnak az emberhez.

A régimódi, üvegborítású pultokon a rágógumi és az antik ezüstnemű, az aszpirin és a melltartó békésen megfér egymás mellett. Ha az ember egy ilyen régi típusit boltba tér be vásárolni, az alábbi tréfás procedúrának teszi ki magát. Először is: az összes áru a pult mögötti polcokon elérhetetlen távolságban van (kivéve a hűtők, benne a mar említett sörrel). Ha valamelyik megtetszik, akkor az ember megpróbálja mindenféle ravasz módon felhívni magára az egyetlen elgyötört tekintetű eladó figyelmét. Ha végre sikerül, az eladó fáradt mozdulattal leemeli a háta mögötti pultról az árut, hogy szemrevételezhesd. Ez a roppant érdekes mozdulatsor mindaddig ismétlődik, amíg végre megtalálod a kedvedre valót. Ellenben a nyitvatartási idő hosszú. Kis nénikék már hajnali hétkor megjelennek, hogy tejet, kenyeret és konzerveket árusítsanak, s nemritkán egészen éjfélig nem mozdulnak a helyükről.

Az sem elképzelhetetlen, hogy a forgalmi dugóban rekedt autósok között szélsebesen cikázó árus üdítőt, gyümölcsöt, mobiltelefon headset-et, sapkát vagy kis dominikai zászlókat kínáljon. A szabadpiaci kereskedelem begyűrűzésével a kis független magán kereskedések száma ugrásszerűen nő. Elképzelhetetlen és kiszámíthatatlan árukészlettel rendelkeznek: az egyik sarokban avítt, használt ruhanemű tornyosul, a másikban viszont a technika legújabb vívmányait képviselő japán ketyerék és csodamasinák láthatók. Garancia természetesen semmire nincs, ahogy számla se, ami olcsó, az kivétel nélkül mind hamisítvány.

Az utcai kiskereskedések másik fajtája az utcára kirakott polcos konyhaszekrény. A szekrény mellett a széken ücsörgő asszonyoktól lehet kapni cigarettát, üdítőt, nyalókat, chipset, házi süteményt. Ezeket éjszakára a legközelebbi fához láncolják, hogy ne kelljen hazahúzni.
 

(Willemate élménybeszámolójából: http://ongo.hu/elmenybeszamolok/2758?req=elmenybeszamolok%2F2758 )